Az oldal használatával elfogadja hogy a oldalunkon cookiekat használunk annak érdekében, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Termékek Menü

PickPack pont

PickPackPontra

szállítás 15.000 Ft-tól

ingyenes

Hogy készül a gin?

A gin számos klasszikus koktél elengedhetetlen alapeleme a Martinitól a Gin Tonic-ig. Ez az ital, amelyet a borókabogyó íze határoz meg, nagyon sok különleges élményt tartogat a fogyasztók számára. Számos típusa létezik, az elkészítési folyamata pedig kifejezetten izgalmas. Lássuk, mi mindent érdemes tudni erről a nem mindennapi italról!

Mi is az a gin?

Sokféle gin létezik, amelyek mindegyike egy-egy stílust képvisel, ráadásul ennek hála mindenki megtalálhatja közöttük a kedvencét.

Fő összetevőjének, a borókabogyónak köszönhetően minden verzió leginkább jellegzetes fenyőízéről ismert. Ezt az italt Dr. Franciscus Sylvus, egy holland vegyész alkotta meg a 16. században. Eredeti szándéka az volt, hogy olyan elixírt készítsen, amely megtisztítja a vesebetegségben szenvedők vérét. Az alkotását genièvre-nek nevezte el, ami franciául „borókát” jelent.

Amikor III. Vilmos király idején megtiltották Angliában a drága italok behozatalát Franciaországból, azonnal népszerűvé vált ez az ital az angolok között és a helyi lepárlókban megkezdődött a gin tömeggyártása. Máig az angolok és a hollandok a legismertebb készítői ennek a nedűnek, ám jelenleg ennek ellenére nincs földrajzi helyhez kötve az előállítása.

Tény azonban, hogy annak idején egy bizonyos időszakban csak Londonban, Plymouthban, valamint Bristolban engedélyezték a gyártást. Egyéb szabályok azonban vonatkoznak rá napjainkban is. Például ahhoz, hogy az alkoholt ginnek minősítsék az Egyesült Államokban, legalább 40 térfogatszázalék alkoholt kell tartalmaznia.

Nem új keletű a létezése

A gin tulajdonképpen évszázadok óta létezik, az elődjéről pedig ritka módon szinte egészen pontosan tudjuk, mikor is látott napvilágot. Ám ehhez vissza kell utaznunk az időben egészen 70-be, amikor egy görög orvos, Pedaniosz Dioszkoridész a boróka és a bor keverékét kezdte el használni megfázás ellen.

Vagyis a boróka alkohollal való keverése már akkoriban is bejáratott hagyomány volt annak ellenére, hogy a gyógyításban alkalmazták. Ez pedig az évszázadok során is fennmaradt.

A következő bizonyíték 1055-be repít minket, amikor is az olaszországi Solerno szerzetesek borókával átitatott bort fogyasztottak. Ám az, hogy ez a gyógyítás vagy a szórakozás része volt, máig nem ismeretes.

Később az 1500-as évek Hollandiájában is felbukkant a borókás keverék, ekkor is gyógypárlatként. Ez volt az úgynevezett „genever”. Ez végül olyannyira népszerű lett, hogy a Németalföldi Szabadságharc során ezt adták a katonáknak is serkentő gyanánt, hogy erőt tudjanak meríteni a harcokhoz. Ahogy fentebb már említettük, III. Vilmos trónra kerülésével Angliában is népszerűvé vált mint alkoholos ital, sőt a különböző adók miatt jóval olcsóbb is volt még a sörnél is. Olyannyira, hogy az egykori gyógyhatású készítmény fogyasztása egy ponton túl kezdett kezelhetetlenné válni. Ennek visszaszorítására 1736-ban szeszkimérői licencdíjat és jövedéki adót vetettek ki, a zugfőzdék leleplezéséért pedig jutalomban részesítették az embereket.

A gin elnevezést egyébként nevet először Bernard Mandeville használta művében 1714-ben.

Az ital újbóli virágzása pedig egy 1800-as években megjelenő új lepárlási eljárást követően kezdődött el, amely által a nedű minősége is javult. Ezt a változatot pedig már mi magunk is ismerjük. 

Tekintse meg gin kínálatunkat!

Miből készül a gin?

A ginkészítőknek csak néhány kulcsfontosságú összetevőre van szükségük ahhoz, hogy minőségi italt állíthassanak elő. Minden gin alapja az árpa vagy a rozs. Az előállítás során az első lépés az erjesztés, amely folyamat végén csak a tiszta, folyékony alkohol marad.

A lepárlás után vizet adnak a termékhez annak érdekében, hogy elérjék a kívánt térfogat szerinti ideális alkohol szintet. Végül jön a lényeg, maga a fűszerezés, amikor belekerül a fenyő aromáját idéző borókabogyó és az egyéb finomságok, amelytől annyira különlegessé válik ez az ital.

Először is meg kell jegyeznünk, hogy a borókabogyó valójában nem bogyó. Tulajdonképpen húsos tobozok, amelyeket leszedés után összetörnek vagy feldarabolnak, majd az alapalkohollal összekevernek. Azt is meg kell említenünk, hogy a talaj, az éghajlat és az ásványi anyagok egyaránt befolyásolják a boróka ízét, ami megmagyarázza, hogy miért lehet még a hasonlóan desztillált gineknek is eltérő az ízvilága.

Az utolsó lépés a palackozási folyamat, amelyben a gingyártók a végterméket a címkézett palackokba teszik.

Típustól függően belekerülhet ezen felül számos fűszer is. Lássunk ezek közül néhányat!

Koriander

A néha kínai petrezselyemként is emlegetett koriander a boróka után a második leggyakoribb fűszernövény a ginek világában, amely a fűszeres dióesszenciája miatt vált annyira nélkülözhetetlenné. 

Angyalgyökér

Egy másik kiemelkedő gin fűszer az angyalgyökér, amely egy kis édes könnyedséget  ad az italnak. 

Citrom

A citrom jellegzetes fanyarsága mellett nagyon sokat képes hozzátenni az italhoz. Élénkíti, finomabbá teszi és azok számára is ízletessé teszi a gint, akiknek egyébként nem tartozik a kedvencei közé. 

Narancs

A citromhoz hasonlóan a narancs is enyhíti a gin „csípősségét”, ezért sok lepárló szárított narancshéjat használ desztillálás során. 

Fekete bors

Ismét egy egyszerű összetevő, amely nagyon finom és különleges árnyalattal hatja át a gint. A fekete borsot gyakran citromfűvel is keverik, hogy árnyaltabb ízprofilt hozzon létre.

A lepárlás módszerek

A gin készítők jellemzően háromféle lepárlási technikát alkalmaznak, amelyek mindegyike más miatt különleges. 

1. Áztatás

E technika esetében emberi erőre van szükség, ugyanis a főzőmester keveri össze a párlatot, a borókabogyót és a fűszereket egy hőforrás felett elhelyezett fémtartályban. Attól függően, hogy milyen ízprofilt szeretnének elérni, már akár néhány perc után eltávolíthatja a készülő italba került növényi anyagokat, de akár 48 órán keresztül is hagyhatja őket ázni. Minél tovább vannak benne a hozzávalók, annál intenzívebbé válik az ízvilág. 

2. Gőzinfúzió

Ez a módszer egy Carter-Head lepárlóként ismert, módosított desztillációt jelenti, amelynek a főszereplője egy felfüggesztett kosár. Ebbe kerül a borókabogyó és a fűszerek. Amikor a készülő szeszes italt felmelegítik a lepárlóban, az etanol gőzei felszállnak a kosárba. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a szeszmesterek az illóolajakat a gőzökbe engedjék, amelyek aztán átadják aromáikat a majdani ginnek. Nagyüzemi előállítás esetén nem ritka, hogy az anyagok külön-külön kerülnek a kosárba, így az előírt receptet mindig pontosan követni tudják, sőt, adott esetben egyszerűen változtatni is lehet rajta. 

3. Vákuumdesztilláció

Ez egy viszonylag új, egyelőre még nem gyakran alkalmazott technika.
Az alapját az adja, hogy normál légköri nyomáson a víz 100 °C-on, az etanol pedig 78 °C-on kezd el forrni. Ám vákuum alkalmazásával már alacsonyabb hőmérsékleten is elérhető a forráspont, így a hőhatásokra érzékeny anyagok eredeti állapota sokkal nagyobb mértékben megőrizhető. Így az aromák is intenzívebben lesznek jelen. 

A gin fajtái

Ahogy az a fentiekből is kiderül, nem létezik egyetlen fajta gin. Lássuk a legnépszerűbb típusokat a színes világból, amelyeket ez a nedű képvisel!

London Dry Gin

A legelterjedtebb gin típus a London Dry Gin, amely nevét nem meglepő módon a régi londoni eredetéről kapta. Az elnevezés leginkább a készítés módjáról árulkodik, ugyanis nagyon kevés hozzáadott cukrot tartalmaz ez a verzió, de a fűszereket sem viszik túlzásba. Tulajdonképpen a boróka zamata dominál benne. 

Plymouth Gin

Egy másik angol gin, a Plymouth gin a város nevét viseli, ahonnan származik. Ez a típus egy kicsit édesebb, mint a London Dry, így a boróka íze is lágyabban ütközik ki benne. Éppen ezért ez a fajta nedű a gin tonikok népszerű alapanyaga.

Genever

Ha a modern ginnek nagyapja lenne, az a genever lenne, erről volt már szó korábban. A jelenben ez a fajta gin édesköményt tartalmaz, amelyet malátázott rozssal, árpával vagy kukoricával, vagy néha a három kombinációjával kevernek. 

Old Tom Gin

Az Old Tom Gin ízvilága a London Dry és Genever közé esik. A hozzáadott cukornak köszönhetően édesebb, mint a London Dry, de szárazabb, mint a Genever. Ez pedig egy barátságos, mégis erős gint eredményez. 

Sloe

A Sloe Gin összetéveszthetetlen vörös árnyalata kiemelkedik a többi átlátszó gin közül, de ezzel együtt az íze sem mindennapi, hiszen kifejezetten virágos jegyek jellemzik. Ezt egy szilvához hasonló kökény által érik el, amelyet jellemzően egy már elkészített ginhez adnak.

Mindez pedig csak a jéghegy csúcsa, hiszen mindezeken felül elképesztően sokféle gin létezik még. 

A fentiekből látható, hogy a gin készítésének folyamata nagyon összetett, ugyanakkor elképesztően izgalmas és sokszínű. Éppen annyira, mint amennyire maga ez a nem mindennapi ital.

Szeretne megkóstolni valamilyen új gint? Nézze szét webshopunk kínálatában ITT!

Tartalomhoz tartozó címkék: gin