Arra már többször volt példa, hogy az italok világából való munkássága során valakiből „sztár” lett (Vegyük csak például Stephanie Macleod-ot, vagy Tom Jones-t (Nem az énekest!!)), de arra is sokan felfigyelnek amikor egy celebritás tulajdonában lévő italmárka jelenik meg a piacon, főleg mert azok piaci bevezetése sokszor a celebritás aktív bevonásával történik.
 

Persze sokszor direkt úgy írják a filmekhez a szerződéseket, hogy valamilyen módon megjelenhessen egy jelenetben az adott ital, vagy sporteseményeken a bárokban CSAK azt az italt lehessen kapni. Természetesen a megfelelő minőség hiányában az marketing összes nagyágyújával sem lehet az italt a piaccal megszerettetni, de kétségtelen, hogy sok márka esetében jól jön ez a nem is jelentéktelen hátszél. Az, hogy valójában az ital kiválósága, vagy az ismert emberekkel való összekapcsolás segíti előbbre jutni a fogyasztók szemében az italt  , az nem a mi dolgunk eldönteni, és éppen ezért nem is azt írjuk most meg…- de a véleményünk azért megvan! és arra bíztatunk mindenkit, hogy ismerje meg ezeket a párlatokat és alkossa meg saját véleményét a kiszemelt tételekről. Mostani bejegyzésünkben inkább egy rövid ismertetés, felsorolást szeretnénk megmutatni a mostanság oly népszerű külföldi film- és sportcsillag italmárkái közül:  

Vannak olyan részei az emberiség által felhalmozott tudásnak, amelyek - bár valóban hozzátartoznak közös kincsünkhöz - csak bizonyos országokban, régiókban ismertek. Ilyen fontos, de eddig felénk messze nem kellő figyelmet kapott terület a szarvasnyulak kérdése. Viszonylag kevesen vagyunk olyanok, akik ha éjszaka, sötétben kell kimenjünk az udvarra, pont az arra ólálkodó vérszomjas szarvasnyulaktól félnénk.

Pedig talán lenne erre okunk...

 

Kedvenc italt választani sokféleképpen lehet. Nyilván fontos az ízlésünk, és az annak megfelelő ízek, karakterek megtalálása. Őszintén szólva még ezeken a jellemzőkön belül is olyan bőséges a választék, hogy kis túlzással naponta találhatnánk magunknak új kedvencet, és így sem kéne két egyforma üres üveget kerülgetnünk a spájzban az alatt a néhány évtized alatt, ami még hátravan az életünkből.

 

Miről is híresek az írek? A whiskey-ről, a zenéről. a manókról, a Guinnessről, gyönyörű lányaikról, és Conor McGregorról. De mindezek mellé talán jól tesszük, ha felvéssük a noteszünkbe a gint is. Bizony, a tradicionális ír italok sorába lassan odafér ez a fűszeres ital.

 

 

Ha az ízesített vodkákat nézzük, akkor a hatalmas fellendülés után, mély zuhanás vette kezdetét ebben az italkategóriában. Persze azért a Ciroc és az Abslout még mindig ontja magából a különlegesebbnél is különlegesebb ízeket, kiadásokat, de valójában a piaci kereslet ezekre a termékekre megcsappant. Egy valamire való italkereskedés legalább 3 polcot megtöltő, különböző Absolut of Sweden vodkát tudna felsorakoztatni, vagy a Smirnoff aranyozott, fahéjas és lime-os változatokat is meg tudja mutatni, de sajnos a vásárlók többsége már másik tündöklő csillag felé tekint.

 

Őszintén megvallva; sokunk számára a Zwack az elmúlt mondjuk 15-20 évben nem úgy mutatkozott be, mintha valami másról is megismerhetnénk, mint a 70-es évekből e korba áthibernálódott „kricsmik”, „krimók” és „korcsmák”, illusztrisnak egyáltalán nem mondható vendégeinek a kevertre való ráunás utáni, kicsit prémiumabb „gyorsacska” elfogyasztására vágyón rendelt italok gyártója. Ezzel egy percig sem akarnám kisebbíteni a hatalmas italgyártó érdemeit, és valójában el is ismerem a céget, mint világhírű, magyar szeszipari cég. De attól félek, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az Zwack bizony nem az innovációról, az új termékekről volt ismert az elmúlt évtizedekben.

 

Akkor hát megint eljött egy szubjektív írás ideje. A ginek abszolút divatos italnak számítanak pár éve, amit az is jól mutat, hogy még mindig folyamatosan alakulnak új gin márkák, valahogy ez tűnik most az egyik legalkalmasabb italfajtának, ha új hullámos, fantasztikus háttér történetekkel marketingelt italt szeretnénk bedobni a köztudatba. Végül is érthető ez, hiszen a ginhez nincs szükség túl sok mindenre, szesz kell hozzá, amibe a boróka mellett lehetőleg minél többféle növényt, gyümölcsöt, miegymást dobálunk, aztán az italt újra lepároljuk, netán csak ásztatjuk.

 

A világ, amiben élünk egyre kiszámíthatóbb. Az emberiség fejlődik, okosodik. (Tudjuk, a laposföld-hívők meg az oltásellenes liga nem ezt mutatja, de ők valójában csak apró programhibának tekinthetőek.) Alapvetően sajnos elmondhatjuk, hogy a mágia és a varázslat, - mármint az IGAZI mágia és az IGAZI varázslat – kissé a háttérbe szorult mára.

 

Folyamatos sikerek. Tömören ennyivel is össze lehetne foglalni az ausztráliai Four Pillars Distillery utóbbi éveinek munkásságát. 2013 alapították a vállalkozást, és meglehetősen szokatlan módon, egy közösségi finanszírozást szervező oldalon tették közzé a terveiket. És a közönség úgy szavazott, hogy megérdemlik a bizalmat.

 

Először az USA piacára dobták ki 2000-ben, majd 2003-ban Angliában és Európában is debütált a skótok egyik legújabb büszkesége. Történetének kezdete 1999-re, illetve egy kicsit korábbra is tehető. Nem egy 200 éves, titkos szerzetesi rend receptúrája által, egy pápai pecséttel ellátott kőplaketten szereplő leírással rendelkező történet, hanem egy figyelmes, az ízek harmóniáját meglátó, és a tökéletességre törekvő ember gyermeke ez az ital.