Érdekesség, hogy a 21. században már a Japánok is becsatlakoztak a whiskygyártásba, kifejezetten jó minőséget alkotva, de ők elismerten a modern skót whiskeyt fejlesztették tovább, mellyel a 19. században találkoztak. Addig a pillanatig a világ uralkodói a hagyományőrző nemzetek voltak: az írek, skótok, és természetesen az amerikaiak. Ma már szinte elképzelhetetlen lenne, hogy érlelés nélkül kerüljenek a boltok polcaira az égetett szeszek, ám a 19. századot megelőzően érdemi érlelés nélkül árusították a whiskyt, ami tendencia a 20. században változott meg.

Ennek az egykori eljárásnak a nyomait őrzik azok az amerikai törvények is, melyek a mai napig engedélyezik, hogy a whiskyt a tölgyfa hordóba töltése után bármikor elfogyasszák, sőt. A kukoricából készült nedűt még csak érlelő hordóba sem kell tölteni. A Whisky árak mindezektől függetlenül hatalmas minőséget képviselnek, hiszen például hazánkban csak, és kizárólag az, az égetett szesz forgalmazható whisky néven, ami legalább három évig érlelődött, tölgyfa hordóban.

Ez nem csak azt jelenti, hogy előállításában nagyon magasan kvalifikált italról beszélünk, hanem ízélményében is markáns különbséget mutat azokhoz a szeszekhez képest, melyek nem ilyen minőségi feltételeknek megfelelően készültek. A whisky árak éppen ezért tökéletesen mutatják az adott ital belső értékeit, tulajdonságait. A gyártás tekintetében a skótok, írek már a 16. századtól tökéletesítik tudományukat, ahogy az amerikaiak is évszázadok óta őrzik az égetett szesz népszerű receptjét.