Az, hogy kinek, melyik a kedvenc, kizárólag ízlés függvénye. Tény, hogy az egyes fajták egészen különleges ízhúrokat pendíthetnek meg, ezért aztán a legjobb stratégia a végigkóstolás.

A rum koktélalapanyag vagy mégsem?

Sokan hajlamosak kizárólag úgy gondolni a rum karakterére, mint ami kiválóan alkalmas arra, hogy koktélok részeként jelenjen meg. Számtalan recept született erre az elképzelésre támaszkodva. Nem érdemes tagadni, hogy a végeredmények valóban ízletesek és nagyon is kortyolásra méltóak. De azért kár lenne úgy kezelni ezt a nedűt, mint egy összetevőt, valami teljesebb, komplexebb remekmű részeként. Tény és való, hogy a fehér verzió az esetek többségében hozzávalóként szolgál. Viszont a sötét és az arany variánsokat az igazi rajongók önmagukban fogyasztják, vagy esetleg jégre töltik. A fűszeres típusok igazán extrém csoportot alkotnak, és közöttük felfedezhetőek kifejezetten extra ízkarakterek is.

Általában ezeket nem ildomos más szesszel keverni, mert úgy a fűszerezettség elveszíti az értékét. Ízlés kérdésében amúgy is nehéz, sőt, jóformán lehetetlen általános érvényűen igazságot tenni. Ahogy fentebb is említettük, a puding próbája az evés, és bizony a rumkortyolgatás nagyon is jól hangzó programajánlatnak tűnik. Ami biztos, hogy egyes, hosszan érlelt, tehát idősnek mondható fajták a whisky-k erejével, értékével vetekednek. Nem meglepő tehát, hogy az “öreg”, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy a kellően érett (érlelt) rum olyan ízharmóniákat tartogat a kortyolni vágyóknak, amelyek nehezen felülmúlható ízélményt kínálnak.