x
Az oldal használatával elfogadja hogy a oldalunkon cookiekat használunk annak érdekében, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Termékek Menü

PickPack pont

PickPackPontra

szállítás 10.000 Ft-tól

ingyenes

Ön itt jár: > >

Az igazi rum

Az igazi rum
A múltkori whiskys poszt után akkor most megírom a kendőzetlen igazságot a rumokról is. Persze ez sem az iDrinks.hu dolgozóinak egybehangzó, pláne hivatalos véleménye lesz, jóval inkább a szövegíró monológja. A saját rumos élményeimből építkezik ez az írás. Azonban az élmények árnyalásához kicsit vissza kell menjünk az időben…
 
 
Jómagam az italok mellett zenéről is írok, van egy mostanában kicsit hanyagolt zenei portálom, a klubkoncert.com. Néhány évvel korábban még rengeteget jártam a bulinegyedbe koncertekre, egy hétvégén két-három este is. Az egyik törzshelyem pedig az azóta sajnos megboldogult GMK, vagyis a Gozsdu Manó klub volt. Egy időben voltak ott jó koncertek, de most nem ez a lényeg, hanem a bár.
 
A helynek akkoriban kifejezetten jó italválasztéka volt, és jó szakemberei is, akik közül amúgy ma már többen nálunk (vagyis az iDrinks Balassi utcai üzletében) dolgoznak. Az egyik ilyen szakember volt akkoriban ott András, akit az iDrinks videóiból ismerhettek. Gyakorlatilag neki köszönhető, hogy engem az átlagos mértéken túl is érdekelni kezdtek az italok. Annak idején rengeteget beszéltünk róluk, és mutatott is egy csomó érdekes italt, többek között persze rumokat is.
 
Korábban is ittam persze rumot már, de igazán nem jöttek be, kicsit hasonló volt itt is a helyzet, mint a whiskys posztban írtam. A rum cool ital, és az akkoriban számomra ismerős márkák (Bacardi, Havanna Club) elérhető változatai trendik, tehát isszuk, még ha nem is ízlenek annyira. Aztán később már kóstoltam egy-egy finomabb rumot is, például a Captain Morgan Spiced Gold, vagyis fűszeres változatát, de az igazi áttörést ez esetben épp András tevékenysége jelentette. Ő mutatta például a Dictador rumot, annak is a 12 éves, vagyis a fiatalabb változatát. De szintén ő kóstoltatta meg velem a Kraken rumot is.
 
Tudni érdemes, erről írtunk már itt sokszor, hogy a rumok nagyon sokfélék lehetnek. Ennek egyik oka az, hogy a rumok esetében nincs olyan nemzetközileg elfogadott szabályzás, ami előírná, hogy mik a rumként palackozott italokkal szemben támasztott minimális követelmények. Míg a whisky, konyak, calvados de még a vodka esetében is meg van határozva, miből-hogyan készülhet az ital, mit tartalmazhat, esetleg meddig kell érlelni, meg hasonlók, addig a rumnál ez meglehetősen kusza. Néhány rumgyártó országnak van vonatkozó szabályzása, de messze nem mindnek, pláne messze nem egységes. Ez tapasztalatom szerint egyfelől azt hozza magával, hogy még a címke szerint hasonló módon készült (mondjuk solera eljárással) és ugyanannyit érlelt rumok is lehetnek egymástól gyökeresen eltérő karakterű és aromájú italok. Másfelől viszont sok olyan valamivel ízesített ital címkéjére is rákerül a rum megjelölés, amely bármely más italfajta esetében már maximum xy alapú likőr lehetne. 
 
De elkalandoztam. Szóval, nálam - ahogy megismertem egyre többféle rumot – kialakult, milyen az ízlésem, mit is szeretek én. Ezek pedig a minél karakteresebb, fűszeresebb, teltebb, édesebb rumok. Azonban ezek is lehetnek sokfélék. Természetesen az említett Dictador például nagy kedvenc. De szinte ugyanilyen kedvenc a Captain Morgan Black Spiced vagy a szintén említett Kraken rum. Ugye a Dictador egy minőségi, hosszan érlelt, a Captan Morgan BS viszont egy nagy volumenben gyártott, kedvezőbb árú, de nagyon finoman fűszerezett rum, és bizony meg lehet kövezni a véleményemért, de igazából nem érzem, hogy kevesebb örömöt okozna, mint a drágább változatok. Anno sokat nyaggattam Andrást azzal a kérdéssel, hogy megfelelő fűszerezéssel vajon nem lehet-e kiváltani a hosszadalmas és gondos érlelést? Ő erre nyíltan nem bólogatott, de azért nem is tiltakozott, viszont mindig szóba került, hogy hát épp ez a gond a rumokkal, nincsenek általános érvényű előírások, így aztán a gyártók igazából azt csinálnak, amit akarnak.
 
Ettől függetlenül mindenkit a rumok kipróbálására buzdítok, mert jóval több van ebben az italfajtában, mint amit elsőre esetleg gondolnánk. És ha rum, akkor mindenképp testes legyen, karakteres, érezni lehessen benne a trópusi éjszaka fűszeres illatát. Cukornád és melasz, hosszú pihenés a pókhálós kalóztanyán álló masszív tölgyfahordókban… Ez a rum. Van persze sok másféle is, de hát fogat moshatunk vízzel is. Van itt is többféle egyház, vannak a francia misére járók, akik agricole, citrusos jegyekkel bíró rumokat fogyasztanak a mise után, aztán vannak akik fehér (ez milyen dolog már?) rumokat kedvelnek, azt öntik mindenféle koktélokba.
 
De ne hagyjuk megtéveszteni magunk. Inni csak ezt a rumfajtát érdemes, hallgassatok rám.
 
Rumokról amúgy írtunk sokat, itt találjátok a korábbi írásainkat: