A helyzet az, hogy ha gondolod, erőt és bátorítást meríthetsz a tudatból, hogy nem vagy egyedül. Az, hogy alkoholfogyasztás közben rád tör az éhség, nem egy különleges eset, a legtöbben így működünk. Most elmondjuk, miért van ez így...
A (véletlenül épp angol, de ez most mellékes) kutatók csak tavaly találták meg a választ a fenti problémára, vagyis hogy miért leszünk éhesek, ha alkoholt fogyasztunk. A kutatás kezdetén kísérleti egereknek adtak alkoholt. A vizsgálatok/megfigyelések eredménye az lett, hogy az »ittas« kisállatok átlagosan 25%-kal több ételt fogyasztottak, mint a »józan« társaik. A londoni Francis Crick Intézet kutatói a behatóbb vizsgálatok után arra jutottak, hogy idegrendszeri kapcsolat van az alkoholfogyasztás és evés között: arra következtetnek, hogy az alkohol serkenti egy olyan idegsejt (AGRP) aktivitását, amely az egyik, épp az éhségérzetünkért felelős hormon termelésében játszik nagy szerepet. - írta meg a Nature.com
Most hát már ezt is tudjuk. Ugyanakkor hétköznapi magyarázat is van erre a kapcsolatra az alkohol és az éhség között:
Az régóta ismert, hogy az alkoholfogyasztás általában emeli a gyomorsav szintjét. Azonban egy egészséges ember (és bármely élőlény) szervezete pontos gépezet, ne legyen kétségünk, a szervezetünk külön odafigyelés nélkül is pontosan tudja, hogy mennyi emésztőnedvre van szükségünk az egészséges működéshez, így ha a savszint magasra szökik, testünk azonnal éhséggel válaszol, hogy a bevitt étellel felszívjuk a feleslegesen termelődött gyomornedvet. És ezt a plusz táplálékmennyiséget ügyesen meg is eteti velünk. Mindazonáltal simán lehetséges, hogy a fenti két magyarázat igazából ugyanaz, csak az első tudományosabb.
Mindenesetre a lényeg az, hogy ha oda kell figyelnünk a súlyunkra, netán még fogynunk is kéne, akkor az esti lazításképp elfogyasztott alkohol bizony extra kihívások elé állíthat. De hát, ahogy a mondás tartja, ami nem öl meg, az megerősít. (Erről jut eszembe, épp most olvastam, hogy a római kor gladiátorai nem azok a kigyúrt testű félistenek voltak ám, mint amit a filmek sugallnak, hanem kifejezetten hájasok voltak, mert főképp szénhidráton éltek, nem fehérjén, és az extra zsírréteg a küzdelmek sérüléseinél is jól jött, afféle természetes védőburkolatként a fontosabb szervek fölött. De ez igazából már végképp nem egy italos blog témája, azt hiszem.)