Miért szeretik annyira a japánok a szakét?
Mert a szaké maga a szentség, a közös keresztmetszet az ember, az ég és a természet között. Így nem meglepő, hogy a Felkelő Nap Országában már-már szent kapcsolatban állnak a szakéval (erről kicsit később).
Egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen választ nyugati emberként természetesen nem tudunk adni erre a kérdésre, azonban az éteri tisztaság mindenképp jó ok a nagy szaké-mániára. Mert a szaké rizsből készül, és éterien tiszta, ráadásul minden más italtól eltérő stílust képvisel. Távolról sem emlékeztet a borra, a sörre vagy a gabonából desztillált italokra. Nemcsak zamatukkal, de a címkéjükkel is megmártóznak a japán tradíciókban: gyakran szemet gyönyörködtetően szép kalligráfiák villannak fel a palackjaikon, megtestesítve a keleti eszmeiség misztériumát. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a szaké nemcsak a japán bárpultokon tör utat magának, hanem megtalálta az ösvényt az amerikai italkedvelők ízléséhez. A világ számos pontján keresik a szakékat, hogy kóstolót kapjanak a japán aromák birodalmából.
A rizs, a víz, az élesztő és a koji együttállása egy nyugati ember számára szertelenül frenetikus, tiszta aromakaraktert hoz létre. Az embereket nem is az érdekli igazán, mi a különbség a szaké 40%-os és 50%-os fényezettsége között, hanem sokkal inkább az élményt keresik, hogy megmártózzanak a keleti kultúra már-már szentséget képviselő italában, amit egykor a szamurájok is kortyolgattak a Fuji-hegy árnyékában.
Szinte mindegy, hogy nagyszabású fesztiválokról, ünnepségekről vagy személyes mérföldkövek eléréséről van szó, a japán társadalom mitikus itala mindig felbukkan a mosolygó rajongók kezében. A szaké több, mint egy szimpla alkoholos ital: kulturálisan ez a legerősebb kötelékek egyike az istenségek és a halandó lények között. A szigetország lakói több ezer éve úgy vélik, nyugtatja a tomboló istenek haragját, és a szaké képes lecsillapítani egy kiadós természeti csapást, például egy tájfunt. Ezért szent szaké áldozat felajánlásával kedveskednek az isteneknek nagy természeti zűrzavarok idején. Ugyanígy az isteneknek felajánlott szaké segített a japánoknak az ősidőktől kezdve ha hálát mondtak a bőséges termésért. A nemes itallal a kezükben úgy vélték, közelebb kerülhetnek az istenekhez, és az égiek könnyebben teljesítik majd a kívánságaikat. Jól jellemzi a szaké és a vallás kapcsolatát, hogy Japánban összesen 40 szentély és több mint 55 isten kapcsolódik a szakéhoz. Olyan szentélyek is vannak, amelyek kifejezetten a koji és a szakéfőzők által használt kristálytiszta víz megjelenéséért imádkoztak. Azonban nincs a japánoknak olyan „szeszistene”, mint a görögöknek Dionüszosz.
A szaké bele van kódolva a japán lélek működésébe, ez maga a szigetország kultúrája, de még az évszakok körforgásába is, hiszen a szakét kortyolgatva fürkészték és elemezték a természet átalakulását a négy nagy periódusban. Vagyis a szaké volt az a szent ital, amely összekötötte az embereket a természettel, az élővilággal és az istenekkel.
Szaké koktélok régen és most
Manapság már képtelenség úgy besétálni egy menő japán bárba, hogy ne találkozzunk szaké koktélokkal, azonban nem mindig az isteneknek szentelt „posztmodern italáldozatok” ennyire keresettek ezen a vidéken.
Peter Som kulináris szakember szerint a szaké koktélok aranykora valamikor a második világháború után kezdődött, amikor Japánban súlyos rizshiány alakult ki. A szakégyártás és a minőség kezdett csorbát szenvedni, így a szaké koktélok szükségszerűségből igyekeztek feledtetni a minőség terén tapasztalható nehézségeket. A szaké szerelmesei közül sokan úgy vélekedtek, hogy ezt a kristálytiszta esszenciát vétek lenne más összetevőkkel keverni, azonban a rizshiány miatt rövidesen egyre többen arra eszméltek, hogy a szaké a mixológia tökéletes kiindulópontja.
Az egyik első szaké-koktél a Saketini volt, amit 1964-ben Matsuda San séf készített a világkiállításra. Azonban csak évtizedekkel később, a Martini-őrület és a sushi fősodorba kerülése idején vált széles körben elfogadottá, kedveltté a japán kultúrában és a gasztronómiában. A japán világ a Hinoki Martinival kezdte elfogadottként kezelni a szaké koktélokat. Manapság Junmai Daiginjo szakéval és hinoki faesszenciával készül, japán ciprusfákból, egy kis Grey Goose vodkával, ginnel, Fino sherryvel. A hagyományok jegyében szaké masuban vagy cédrus csészében szolgálják fel.
A másik nagy szakékoktél áttörést John Szugimura jelentette, aki elkészítette a PinKu Elixirt szakéból, rozé habzóborból, narancslikőrből, gránátalma levéből és friss lime levéből. A szaké koktél gyors sikernek bizonyult, és az étteremben lévők 75%-a rendelt is belőle egyet az elmondása szerint.
A szakék gluténmentesek, vegánbarátok
A szaké koktélok számos szempontból felpezsdítik a rajongók vérét. Már csak azért is, mert egyesítik magukban ezt a két egészségtudatos szempontot. A szaké egy meglehetősen egyszerű alkoholos ital, és egyre felkapottabbá válik az egészségükre nagy figyelmet fordító, fiatal italkedvelők körében. Ráadásul vannak olyan pletykák a Felkelő Nap országának szakés koktélrajongói között, akik szerint ezek az italok kevésbé okoznak macskajajt, és megkímélik az embert a másnaposság gyötrelmeitől.
Beau Timken és Sara Deseran könyve, a Sake: Modern Guide szerint egy remek koktél képes kiemelni a szaké ízét, és segít elkerülni a desztillált szeszek okozta kellemetlen másnaposságot, amit az ember a vodka vagy a gin fogyasztása során átél.
A szakék ebben a megközelítésben beletartoznak az alacsonyabb alkoholtartalmú italok trendjébe, mivel a főzött szaké sokkal kevésbé erős a desztillált szeszes italokhoz képest – írja Masahiro Urushido, a The Japanese Art of the Coctail szerzője. Ha egy koktélt használunk alapanyagként, akkor a koktélok nagyon ételbarátok lesznek, számos fogáshoz társíthatóak.
Tippek a szaké koktélok készítéséhez
Ragyogó kiindulópont lehet a koktélkésztés előtt a japán komponensek akkurátus átlátása.
Valójában a szaké koktélok készítése nem egy sziklaszilárd, kőbe vésett szabályokon alapuló műfaj, aminek nem szabad megszedni a kódexét. Egy folyamatosan formálódó koktélművészeti kezdeményezésről beszélünk, amelyben az aromák közötti balansz keresése a fő rendezőelv, akárcsak az összes többi koktélban. Az egyensúly fontossága,.A szaké ezerarcú, azonban mindig alaposan meg kell kóstolnunk a felhasznált szakéfajtát, mert csak így tudunk kreatívan dolgozni vele. Általában tartalmaznak egy kis édességet és ezt bővíthetjük más édes összetevőkkel, esetleg némi savassággal.
Van egy érdekes felvetés: mindig a könnyű kéz a legjobb a szaké koktél készítéséhez. Vagyis a szaké koktél zamatát rendkívül könnyen túlterhelhetjük, ezért inkább olyan komponensekkel egészítsük ki, amik kiemelik a legfinomabb ízeket. Ilyenek lehetnek az ásványi italok, a dinnye és a citrusfélék, mert ezek kifejezetten alkalmasak a szakés zamatú koktél felépítéséhez. Mivel a szaklé egyszerű és finom, azok a komponensek a legmegfelelőbbek egy szaké koktél elkészítéséhez, amik nem bonyolultak, nem teszik komplexebbé az alapkaraktert, és nem tartalmaznak tömény alkoholt. Az igazi fortély a szaké koktélokban az, hogy a komponensek által kiemeljük a szaké eredeti ízét, nem pedig az, hogy elrejtsük.
Tehát a szakék koktéloknál érvényesül „a kevesebb néha több” elve, azonban izgalmas komponensekkel finomhangolhatjuk ezt a nagyszerű japán kuriózumot!
Szaké koktélok a Sakura Chantól a Kioto Sourig
Japán talán legnagyobb ünnepe a cseresznyevirágzás, amikor rózsaszín virágok árasztják el a fák koronáját, és mindenki tátott szájjal, álmélkodva szemléli a természet csodáit. Ez a mesés esemény ihlette a Sakura Chant, az újjászületés cseresznye ízű italát. A szaké aromahullámain át megérkezünk a misztikus ország kedvenc évszakába, miközben beavatódunk a legendás cseresznyevirágzás csodájába.
A japán természetben minden a dinamikus változásokról szól! Ennek állít emléket a ReBirth szakékoktél, amit az érdekesség és a szép látvány kedvéért ehető virágokkal szokás díszíteni Japánban. Kell hozzá egy kis Nigori szaké, némi brandy, kamillalikőr és szedres-zsályás szirup, hogy bársonyos balansz szülessen a komponensek között.
Aztán ott van még a Toji Moon, amit mindenképp érdemes megkóstolni, ha egy hamisítatlan szaké koktélra szomjazunk. A téli napforduló japán ünnepéhez kapcsolódik, a toji előtt tisztelegve. A japán citrommal, a yuzuval átitatott fürdőben lubickolnak, és olyan jótékony ételeket fogyasztanak, mint a vörös bab és a lótuszgyökér. A szaké koktél alapja a Benedictine, a yuzu és a citromlé, vörösbabsziruppal és yuzu lekvárral. Rendszerint a Nighori szaké és a tojásfehérje habos keverékével készítik, amit habosra ráznak, és reszelt szerecsendióval tálalnak.
Tipikus szaké koktél a Sake Sunrise, amihez Junmai szaké szükségeltetik, és zseniálisan ötvözi az édes és keserű ízeket. Emellett egy kis narancslét és grenadint használnak hozzá, a díszítésről pedig narancsszelet gondoskodik.
A Kioto Sour megmutatja, milyen parádésan keverhető a szaké más összetevőkkel. A felütése zöld Tabasco szósszal és grapefruitszeletekkel kezdődik, amiket a shakerben a szaké, a citromlé és az agávé nektár egyesít. Az italt egy grapefruitszelettel és egy mentaszállal díszítik, így friss és fűszeres, savanyú formátumú koktélt hozhatunk létre ezekből a nyelvet – és lelket – bizsergető aromatikus armadából!
Ön is szívesen kipróbálná a Felkelő Nap fenséges szaké koktéljait? Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és fedezze fel a nemes italok világát, amelyek az aromák hullámain elvisznek minket a rejtelmes Japánba! A japán szakékhoz kiváló ital a Dassai 45 Junmai Daiginjo Sake, a Dassai 39 Junmai Daiginjo Sake, a Nihonsakari Yamada-Nishiki Tokubetsu Honjozo Sake! És még egy seregnyi szaké vár arra boltunk polcain, hogy bársonyos életre keljenek a különleges japán koktélokban!