Hogyan kapcsolódik az Old Tom Gin kategóriája a fekete macskákhoz?

Az Old Tom gyakorlatilag a hiányzó láncszem a gin eredeti formája, a genever és a napjainkban legismertebb ginfajtája, a London Dry Gin között. Az Old Tom szárazabb, mint a genever, de édesebb, mint a London Dry.

Már a régi időkben is volt szesztilalom brit földön, ugyanis a gin annyira olcsó és közkedvelt italnak számított, hogy sokan a fizikai rosszullétig itták magukat belőle a nép egyszerű gyermekei közül. Volt olyan időszak, amikor a brit kormány a bűncselekmények és a tivornyák megfékezésére szigorította az engedélyeket a gin áramlásának lassítására, és titkos zugfőzdék lendültek akcióba. Az élelmes ginfőzőmesterek titkon készítették sokszor silány minőségű italaikat, és fémcsövön keresztül vezették ki az italokat a szomjas ginfanatikusoknak. A közmegegyezéses jelzés egy játékos fekete macska formájú tábla volt az épületek falán, ezek a cicák csalogatták a ginre szomjazókat. A szomjas vándorok egy kis gint kaphattak a csövön keresztül, de csak azután, ha pénzt helyeztek a fekete macska alakú tábla titkos perselyébe.

Ez az életszerűen színes leírás Old Tomról Dudley Bradsteet kapitánytól származik, aki igyekezett kijátszani a gintörvény keménységét, szüntelenül kereste a kiskapukat. A ginre vágyónak Dudley kapitány önéletrajza szerint a londoni Cityben bérelt házhoz kellett osonnia a Blue Anchor Alley-n, és a híres fekete macska alá ólompipát rejtettek a ginkortyokhoz. A mecénások a régi történet szerint a macska száján csúsztatták be az olcsó ginért a pennyket, Bradstreet pedig cserébe azon nyomban gint öntött a csövekbe, ami kicsordult a macska mancsa alatt. A hatóságok nem fülelték le a kapitányt, aki 3 hónap alatt temérdek pénzt keresett ezzel a fortéllyal. Azonban olyan sokan kendőzetlenül lemásolták az Old Tom furmányos ötletét, hogy a nagy konkurenciaharc miatt tovább kellett lépnie. Évekkel később a kapitány 1755-ben mesélt kalandos ötletéről, a „Dudley Bradsteet kapitány élete és nem mindennapi kalandjai” című önéletrajzi művében. 

Így az Old Tom, mint édesített gin egy hosszú bajszú brit macska figurájával társult. Azóta a fekete macska rendre feltűnik az Old Tom ginek palackjának címkéjén, és sok ilyen stílusú gint Tom Catnak neveznek.

Macska a gines hordón: alternatív eredettörténetek az Old Tomról

Az egyik történet szerint egy pajkos macska beleesett a gint tartalmazó hordóba egy névtelen szeszfőzdében, ahol egy korai ginkeverő fenegyerek, Thomas Chamberlain dolgozott.

Az Old Tom kifejezés sokak szerint összefügg Chamberlain tevékenységével, mivel a cége elsőként hozott forgalomba egy Old Tom Gint, melynek címkéjén egy hordón ülő macska látható.

Érdekességek az Old Tom Ginek birodalmából

Az Old Tom nem a nagybátyja valakinek, és nem egy cinikus öregúr. Sokkal inkább egy édesebb felütésű gin, amely visszanyúlik a gin hőskorába az 1800-as évek elejére, amikor Angliában elterjedt a gin készítése és fogyasztása. Az Old Tom gin stílusa a 20. század elejére csaknem teljesen eltűnt, mert inkább a London Dry Gin került reflektorfénybe.

Az Old Tom készítésének nincsenek olyan szigorúan kőbe vésett szabálya, mint a London Dry gineknek. Az Old Tom valamennyi változata tartalmaz borókát, viszont nincsenek olyan arcpirítóan egyszerű szabályrendszerek az összetevőket illetően, mint a Bourbonnél és a Tequilánál. Az Old Tom Gint nem minden esetben érlelik, azonban vannak ilyen változatai is. Az Old Tom extra különlegessége, hogy a malátás genever és a napjainkban megszokott London Dry Gin tartománya között helyezkedik el, megmutatva egy fenségesen édes ginstílust, kifejezetten ínyenceknek.

Hogyan született az Old Tom Gin?

A borókából készített ital óriási evolúción ment át a 19. században. A század elején a gint még gabonából készítették, lepárolták, és borókabogyóval, illetve pár fűszerrel ízesítették.  A hollandok valóságos mesterei voltak az Old Tom készítésének, mivel hatalmas gabonakészletekkel rendelkeztek, azonban olyan italokra összpontosítottak, amelyek inkább szignifikánsan malátásak és zamatosak voltak.

A század végén a ginek hatalmas metamorfózison estek át. Ekkoriban Angliában nemigen találtak könnyen használható gabonapárlatot, ezért az angolok a lehető legsemlegesebb szeszből, például vodkából kezdtek el gint desztillálni. Ezután még több növényi alapanyaggal gyarapították a zamatát és befejezés gyanánt cukrot adtak hozzá. Ha kivesszük belőle a cukrot, akkor egy az egyben megkapjuk a manapság jól ismert modern London Dry Gint.

A viszkózus, malátában bővelkedő Old Tom gint a 19. század eleji holland ginekhez hasonlították. Az Old Tomban ehhez képest egy botanikusabb változatot kaptak, aktív édesítéssel. Szerencsére Old Tomból is rengeteg változat látott már napvilágot, mivel különböző mennyiségben cukrozzák az italt, és az érlelési folyamatuk meglehetősen változatos.

És mi helyzet az Old Tommal napjainkban?

Ahogy teltek az évszázadok, az Old Tom stílusa csaknem teljesen eltűnt a London Dry ginek javára. A stílus leginkább a 2007-es évben élte át újjászületését. Ekkor a Haymans Distillers egy 1870-es családi recept alapján indított útjára egy Old Tom Gint.

Később egyre több lepárló követte a példájukat, és rengeteg édes gin tűnt fel a ginszcénában az eredeti szárazabb ízekkel szemben. Az ilyen típusú gin a kristálytisztától a halvány szalmaszínűn át a mély hordóbarnáig terjedt. Az íz is elég széles kontinuumban mozog: az érlelt Old Tomok vaníliás aromákat villantanak, a tölgyes barnacukros jegyekkel. Az érleletlen Old Tom Ginek ehhez lépest kiemelik a desztillátumban a citrusfélét, a fűszernövényeket é a virágokat.

Bármelyik Old Tomot kóstoljuk meg, ízlelgetése közben gondoljunk arra, hogy bele van kódolva a gin hosszadalmas története, a gin brit tilalma, a titkos bárok légköre és misztikuma, és az a fejlődési folyamat az aromák formálódásának idején, amin a boróka átment az édes Old Tom stílusban.

Milyen Old Tom ginekkel ünnepeljük a Fekete Macska Napját?

Az ázsiai édességet villantó Tarsier Taipei Old Tom Ginnel

Az Old Tom stílus már önmagában visszahozza a London Drynál lényegesen édesebb ginzamatokat, azonban a Tarsier Gin még erre is képes rátenni egy extra aromaréteget. Alkotói belevágtak egy nagy kalandba: pusztán egy hátizsákkal nekivágtak Ázsiának. Tim Driver Sherwin Acebucével szövetkezve bebarangolta ezt a meghökkentően nagy kontinenst, és valósággal beleszerettek egy cuki kis főemlősbe, a pápaszemes makiba. Azóta a majmok „Baby Yodája” minden Tarsier palack címkéjén visszaköszön. Nyereségük 10%-át mindig a délkelet-ázsiai környezetvédelmi programjaiba invesztálják, hogy megmentsék a kihalás szélére sodródott pápaszemes makikat, akik életterük csökkenése miatt a kihalás szélére sodródtak.

A Tarsier Taipei Old Tom Gin a Backpacker-széria egyik csúcsteljesítménye, keleti kortyai által eljutunk Tajvanra. A mesés szépségű vadonba, amit az ideérkező portugál hajósok Isla Formosának, azaz „gyönyörű szigetnek” neveznek, a  buján terjedő növényzet és az édes gyümölcsök sokasága miatt. A zamatok között a legizgalmasabb az Oriental Beauty oolong, amiért korábban II. Erzsébet angol királynő is rajongott. Az oolong mellett elárasztja az ízlelőbimbókat a gyümölcs és a vadméz, teli a virágos jegyzetek sokaságával. Aztán ott van még a tajvani kumquat, a citrusszerű gyümölcsök arany narancsa. 

Borókás felütés, könnyed teaillat, édeskés tajvani rétegek. Ez a Tarsier Taipei Old Tom Gin, és az élelmesebb orrú ginkalandorok a hibiszkuszt és a ginsenget is felfedezhetik a párlatban. Édességét teljes mértékben áthatja az Oolong tea. Tajvan mesés finomsága elárasztja a szánkat, és felpezsdíti a vért a hibiszkusz zamata, kiegészülve az egzotikus ginseng egzotikumával és a borókás zamatok csörgedezésével. Mindent összevetve ez egy édes csábítás keletről, és mindenkinek érdemes felvennie a kóstolási jegyzékére, ha élénken érdeklődik az ázsiai fűszerezésű ginek, a „nem hagyományos” Old Tom italok iránt.

Himbrimi Old Tom Gin: a horgászok édes északi ginje

A „himbrimi” a jeges Izland búvármadara, a helyi horgászok kabalaállata. Innen kapta nevét az izlandi Old Tom Gin, a Himbrimi, amit az édes ízekre szomjazóknak mindenképp érdemes kipróbálni – akkor is, ha nem a horgászat szerelmesei.

Óskar Ericsson izlandi művész szenvedélye a horgászás, és az újhullámos ginek kitalálása! Utóbbi kategória egyik gyöngyszeme az izlandi gingyártás folyékony csodája, a Himbrimi Old Tom Gin.  A horgászat egy csendes és magányos tevékenység, ezért hősünk régóta egy olyan ginre szomjazott, amit jó barátként, „horgász haverként” magával vihet a tavak mellé a gejzírek hazájában. A nagy vizek mellett az izlandi férfiút elbűvölte a gyógynövények buja arzenálja, és létrehozott egy helyi aromákból építkező finomságot, az izlandi természet békéjének szentelve italát. Alaposan körülnézett Izlandon, hogy fellelje a legjobb komponenseket. Az északi kakukkfű, az angyalvirág és a méz bevetésével megalkotott a Himbrimi Old Tom gint, és az északi ország is a nagyközönség elé tárhatta édes borókakölteményét!  Óskár semmit sem bíz a véletlenre, ezért úgy döntött, saját maga szerzi be a legjobb összetevőket a Himbrimihez, és még a palackokat is ő számozza a gyártási folyamatban.

A Himbrimi egyébként sokkal több annál, mint egy édes szimfónia az ázsiai tájakról. Édességébe némi keserűség is vegyül, és ott vannak még azok a virágos illatok… Miközben felsejlenek a ginek borókás, angyalgyökeres klasszikus zamatai is, megbolondítva egy kis mézzel és kakukkfűvel. Közben gejzírként tör fel a levendula a nagy komponensek között! A Himbrimit érdemes felvenni a kóstolási listánkra, ha egy új zamatoktól táncoló ginre vágyunk. 

A fekete macskákat a legtöbbször a szerencséhez vagy a balszerencséhez kapcsolták a babonák

Az ókori Egyiptomban a macskákat óriási tiszteletben tartották, részben azért, mert lelkesen küzdöttek a patkányok és az egerek ellen. Királyi macskáknak tekintették őket, arany ékszerekbe öltöztették a macskákat, és közvetlenül a tulajdonosuk tányérjáról ettek, ami nem kis dicsőség. A macska-minőség az istenek világába is beszivárgott: a háború istene egy Bastet nevű macskafejű nő volt.

Az idők során a fekete macskákat huncut állatoknak vagy szerencsétlenséget hozó baljós jelenségnek tekintették. Az ősi kelták azt gondolták, hogy a tündérek képesek fekete macskává változni, ezért a középkori faluba érkezésüket nem balszerencsének, hanem pozitív eseménynek tekintették. Skóciában szintén pozitív jelentések kapcsolódtak a fekete macskák felbukkanásához. A hagyomány ugyanis úgy tartja, hogy a küszöbön felbukkanó fekete macska megmutatja: a pénz úton van egy személyhez. Németországban hasonló a helyzet: ha egy fekete macska átmegy az ember előtt az úton, akkor az jó szerencsét körvonalaz.

Persze a babona korszakában sokan teljesen máshogy vélekedtek, mert a vallásos emberek a pogánysággal kapcsolták össze az éjsötét macsekokat, és veszedelmes boszorkányoknak látták őket. Olyannyira elfajultak a dolgok ekkoriban a fekete macskákkal kapcsolatban, hogy az őket házi kedvencként tartókat szigorúan megbüntették. Mert élénken élt bennük az a meglátás, hogy a boszorkányok alakváltók, és a fekete macskák a Sátán küldöttei.

 Manapság már senki sem gondolja azt, hogy a fekete macskák álruhás boszorkányok vagy démonok, a nyugati gondolkodásban azonban még mindig a balszerencse jelének tekintik őket.

A legtöbb fekete macskának sárga szeme van. A macskaszemek árnyalatai a színek széles palettáján játszanak, azonban a sötét cicáknak rendszerint sárga, aranyló szeme van. A fekete szőr és az élénksárga szemek feltűnő kontrasztja még több misztikumok ad ezeknek a komor szőrmókoknak. Akik nemcsak a szárazföldön vándoroltak – egykor hajómacskák voltak! A tengerészek ugyanis a régi időkben macskákat vittek a hajók fedélzetére, hogy megfékezzék a raktárokban tomboló rágcsálók tömegeit, akik elpusztították az élelmiszerraktárakat vagy magát a hajót. A brit tengerészek úgy gondolták, hogy egy fekete macska mindig szerencsét hoz a hajónak, és biztosítja számukra a biztonságos hazatérést. A kalózoknál egy kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Úgy okoskodtak, hogy a feléjük sétáló macska alapvetően balszerencse, és ha egy fekete macska felszáll majd leugrik a hajóról, akkor az adott lélekvesztő bizony hamarosan elsüllyed.

A fekete macskáknak elsőre meghökkentő képességeik is vannak. Például a Nap UV-sugarai hatására a macska szőrének fekete pigmentjei lebontódnak, és rozsdás árnyalatúvá válik a szőre. Pontosabban rozsdás színűre. Az érintett szőrzet megtartja ezt a rozsdás változást, azonban a kihullás után ismét friss, fekete szőrzet kerül a helyére.

Vannak olyan nézetek, amelyek felülírják a magányos macskás nő archetípusát! Ugyanis léteznek olyan kultúrkörök, amelyek szerint a macska szerencsét hoz az emberek szerelmi életének. Japánban ugyanis azt gondolják, hogy a fekete macskákkal rendelkező egyedülálló nők több udvarlót vonzanak. Nagy-Britannia középső részén a fekete macska az eszményi esküvői ajándék, mert szerencsét és boldogságot hoz a menyasszonynak.

Az Old Tom kategória felkeltette az érdeklődését a különleges stílust képviselő ginek iránt? Jöjjön el az iDrinks üzleteibe, és kollégáink segítenek felfedezni a borókából készített „fekete macskás” finomságokat, legyen szó London Dryról, Old Tomról vagy a New Western Dry Ginekről!