Azt tudhatjuk, hogy az ezen a területen - a mai Belgium területén - élő kelták már minden bizonnyal készítettek erjesztett italt, melyet saját nyelvükön cervisia néven neveztek (innen származhat a mai spanyol cerveza, és a portugál cerveja a sör megnevezésére). Természetesen ezek az erjesztett italok távolról sem emlékeztettek arra, amit ma sörnek nevezünk. Más alapanyagokból készültek, hiányzott belőlük a komló. A komló előtti korban készített söröket különböző fűszerekkel és bogyókkal ízesítették.
Ekkoriban, és még elég sokáig az erjesztett szeszes italok készítése otthoni tevékenységnek számított. A háztartásuk saját fogyasztásukra, saját igényeikre készítették az italokat, épp úgy, ahogy az ételeket is. A komló komoly változást hozott a sörök történetében, úgy tűnik, felhasználása és a sör nem házi keretek között való készítése párhuzamos folyamatként zajlott le a 11. századtól kezdődően.
A sör kezdetben - hasonlóan a borhoz - általános »vízpótlónak« is számított. A kutak vize sok helyen nem volt ivásra alkalmas, így a sör általános italnak számított. Így volt ez az akkoriban elég sűrűn megtalálható apátságokban is, ahol plusz előnynek számított, hogy a sört a böjti időszakokban is fogyaszthatták a szerzetesek és a papok. Az apátságok ekkortájt amolyan különálló falvakként működtek, saját gazdaságokkal. Ráadásul birtokában voltak az ekkoriban még messze nem általános írás képességének, pontosabban annak, hogy készíthettek feljegyzéseket a napok múlásáról, és megörökíthették például a sör főzésével kapcsolatos tapasztalataikat is. Nem csoda hát, hogy errefelé a sörgyártás egyre inkább az apátságok hatáskörébe került.
Az évszázadok előrehaladtával a sörkészítés folyamata szó szerint letisztulni látszott: az 1516-os bajor sörtisztasági törvényben megfogalmazott irányelvek szerint a sör víz, komló és maláta kombinációja lehet csupán az élesztőt ekkoriban még nem ismerték, azt jóval később fedezték csak fel. Németalföld azonban nem követte ezt az irányt: ott a sör alapvető összetevőivel és egyéb adalékanyagokkal jóval bátrabban élő sörfőző mesterek a világ talán legegyedibb és legérdekesebb ízvilágát felvonultató söreit főzték meg - ekkoriban születik meg igazából a belga sör, legalábbis közvetlen őse mindenképp. A belga sörök fejlődése persze nem volt mentes a megtorpanásoktól. Nagy csapást jelentett a kolostori sörfőzdékre II. József - Magyarországon is ismert - szerzetesrendek feloszlatásáról szóló rendelete. Nem sokkal ezután pedig a francia forradalom időszaka még azt is romba döntötte, ami II. József rendeletét túlélte. A sörfőzés ezt követően gyakorlatilag nulláról indult.
Az önálló Belgium 1830-as megszületésével aztán - ha más keretek között is -, de lassan felélednek az évszázados hagyományok. Mára mintegy 170 belga sörfőzdét ismerünk. Az UNESCO kulturális örökségi listáján Belgiumnál rögtön az első helyen szerepel a sörkultúra - Magyarországról ugyanerre a listára a matyó hímzésnek, a busójárásnak és a Kodály-módszernek sikerült felkerülnie. Az egyik legjobb példa a belga sörkultúrára, hogy egészen az 1970-es évekig az általános iskolákban a gyerekek az ebéd mellé is sört ihattak. Persze nem akármilyet: a bière de table vagyis asztali sör néven ismert kategória alacsony alkoholtartalmú, általában 1,5%-os vagy még azt sem éri el. A gyerekek imádták, a legnépszerűbb márka a Piedboeuf volt a maga 1,1%-os alkoholtartalmával, ami olyan édes volt mint a kóla. Mivel az asztali sörök fogyasztása egészen hétköznapi dolognak számított a gyerekeknek Belgiumban otthon a családi vacsoráknál is, az iskolasört mindenki természetes dolognak tartotta.
Az évszázados hagyományok továbbélése és az állandó kísérletező kedv együttes kombinációjának köszönhetően napjainkban a belga sör döbbenetesen széles palettáján egyaránt ott találjuk a komló előtti világ söreit, a tradicionális apátsági és trappista söröket, de a modern, további újításokkal is előálló kisebb-nagyobb, akár éppen családi sörfőzdék kiváló söreit is.
Áruházunk kínálatában számos kiváló belga sört találtok, kattintsatok az alábbi linkre a böngészéshez: