Az oldal használatával elfogadja hogy a oldalunkon cookiekat használunk annak érdekében, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Termékek Menü

PickPack pont

PickPackPontra

szállítás 15.000 Ft-tól

ingyenes

80 nap alatt az iváskultúra körül Willy Foggal - Londoni bemelegítés

80 nap alatt az iváskultúra körül Willy Foggal - Londoni bemelegítés

Miért akarta Willy Fog 80 nap alatt végigszáguldani a világot?

Mondhatnánk az is, hogy úri huncutságból. Verne Gyula leghíresebb regényéből egy magával ragadó rajzfilm született, így a magyar rajongók fejében nem Phileas Fogg, hanem sokkal inkább Willy Fogg ragadt meg a legjobban. A továbbiakban mi is ezen a néven fogunk hivatkozni a történetben cilinderben és sétapálcával felbukkanó makulátlan gentlemenre, aki a sztoriban egy oroszlánként jelenik meg (alátámasztva azt az elméletet, miszerint a jó öreg Willy a legyőzhetetlen brit birodalom ikonikus szimbóluma akart lenni, egy mindenre elszánt oroszlán).

A kissé sznob Fogg egy menő angol társaság, a Reform Klub tagja. Egy cikk elolvasása után oroszlánunk úgy érzi, a közlekedés üstökösszerű fejlődésnek indulta világban, ezáltal lazán meg lehetne kerülni a Földet 80 nap körül. Fogg hangot is ad véleményének ebben az elit klubban, így 20 ezer fontban (egy valóságos vagyonban) fogad a klubtársaival, hogy véghez fogja vinni a történelmi tettet. Közben az egyik ármánykodó klubtársa felfogadja Transfert, egy gonoszul csillogó szemű farkast, hogy akadályozza meg Willy utazásának sikerét, így elveszítse az ellenük kötött fogadást. És ha még nem lenne elég baj, Willy nyomába ered egy angol véreb, Dix felügyelő is, aki tévesen úgy gondolja, hogy Willy Fogg rabolta ki a Bank of Englandot…

Willy inasává választja Rigodont, a leleményes vadmacskát, aki titkos táskájában Ticót, a hörcsögöt is magával hozza. A különös társaság nekivág a világraszóló kalandnak, mi pedig eljátszottuk a gondolattal: mi lenne, ha a nagy utazás szüneteiben Willy Fogg az adott országok legfinomabb italait is megkóstolná!

 

Anglia, a pub-kultúra központja

Az elegáns öltönyt viselő oroszlán globális kalandja Londonból indul. Mindenekelőtt a brit italok alfáját ízlelné meg, hogy erőt merítsen a gigászi kalandra, gyakorlatilag az egész bolygó bejárására. Minden valamirevaló angol ivászat ugyanis a pubokban kezdődik, ami a Public House rövidítése. Sokkoló adat, de a britek szerint összesen 575.000 pub működhet az országban, ami jól jelzi, mennyire imádják az angolok a szórakozásnak ezt a formáját és a minőségi italokat. A pubok többségében tartalmas ételkínálattal találunk, mert a britek is tudják, hogy ha jót akarsz inni, előtte kiadósan enned kell! A britek italfogyasztása szorosan összefonódott a finom falatokkal. A trendi pubokban tényleg ínycsiklandozó a konyha, és remek hamburgerekkel, sült krumplikkal plusz sajátos angol fogásokkal kényeztetik a vendégeket. A pubok a szociális élet első számú színterei Angliában, és az angolok jelentős része állítólag már-már több időt tölt ezeken a szórakozóhelyeken, mint a saját otthonában (persze mi Magyarországon is gyakran halljuk, hogy vannak olyan szórakozóhelyek ahol „jobb, mint otthon”).

Samuel Pepys, a londoni nagy tűzvész krónikása szerint a pubok jelentik Anglia szívét, a templomok pedig a lelkét. Ez annyira igaz, hogy sokan nem is annyira inni mennek be a pubokba, hanem élvezni az itt lazító remek társaságot, és részt venni a szellemes beszélgetésekben, amelyekben Fogg csaknem tökélyre fejlesztette ékesszólási képességeit. Az angol pubok igyekeznek minél otthonosabb környezetet teremteni a vendégeik számára. Néhány pub teljesen úgy fest, mint egy nappali: kellemes belső térrel rendelkezik, hangulatos képek vannak a falon, klasszikus fabútorokat láthatunk, és az egész meghitt méltóságot áraszt, ahová öröm betérni. A régi mondás szerint jó bornak nem kell cégér, az angol puboknál viszont teljesen más a helyzet.  II. Richárd kora óta valamennyi pubnak külön címere van, amit egyikük sem rest felvillantani a bejáratnál. 1393-ban szigorú törvény született ugyanis arról, hogy menten elkobozzák a sörét annak a pubnak, amelynek nincs címere (Richárd király ezzel akarta elejét venni a zugkimérések működésének).

 

London, a gin hazája

Egy angol pub bárpultjánál Willy Fogg már meg sem lepődne azon, hogy olyan szédítő iramban repkednek a harsány GinT (azaz Gin Tonic) felkiáltások a csaposok felé, amit nehéz lekövetni. Ez remekül jelzi a ginek megkérdőjelezhetetlen népszerűségét a ködös Albionban. A gin olyan überelhetetlenül menő volt a régi Angliában, hogy az oldschool kocsmák jelentős része egyenesen Gin Shop volt.

A nyár felülmúlhatatlanul nagy slágere a briteknél a Pimm’s No. 1 Gin, amit mindannyiunk imádott Willyje sem hagyna parlagon heverni a bárpulton. A britek hőn áhított kedvence kinint tartalmaz, és egy titokzatos-misztikus, kissé utópisztikus fűszerkeverék adja az alapkarakterét. Szokatlan egységben olvadnak össze benne a keserű és az édes aromák hullámai, amely ráhangolná Willy Foggot és a fortélyos Rigodont a rájuk váró utazás örömeire és várható nehézségeire is, miközben a Pimm’s keserű és édes aromáit ízlelgetnék. Szerepet kap benne a narancsos könnyedség és a gyógynövények sokszínűsége is, de a csillagánizs, a fekete édesgyökér és a csokoládé is a maximumra emeli az ízekben rejlő lehetőségeket! Szóval az angolok tudnak valamit, és nemcsak egy világkörüli utazás előtt érdemes megkóstolni a Pimm’s Gint.

Ha megkérdezünk egy brit gin-geeket arról, mi a kedvence, pár másodpercen belül nagy valószínűséggel elhangzik a Bulldog London Dry Gin. A klasszikus, egyúttal látványos palack szerencsére nem egy morózus házőrzőt rejt, hanem egy fűszerességben fürösztött gint, amiben ünnepet ül a török fehérmák, az ázsiai lótuszlevél, a marokkói koriander, a spanyol citrom és a frissítő francia levendula. Persze van, akinek inkább a klasszikus ginkompozíciók jönnek be, így náluk a Tanqueray London Dry Gin lesz a nyerő (azt tippeljük, hogy Willy Foggnak is ez lenne a favoritja). Itt nem beszélhetünk igazán szövevényes összetételtől, sokkal inkább a jól megszokott aromák összhangjáról. A háromszoros lepárlással készülő Tanqueray Ginben az édesgyökér művészi tökéllyel olvad össze a citrusok lendületességével és a borókával, közepesen hosszú lecsengésében pedig a száraz ízhatások válnak hangsúlyosabbá. És ha már autentikus londoni gin, bűn lenne hallgatnunk a britek másik Jolly Jokeréről, a Beefeater London Garden Ginről. A Beefeater alapreceptjétől kissé messzebbre merészkedő ital a gyártó közelében lévő botanikus kert különlegességeire felfigyelve gondolta újra a nagyszerű gin receptúráját. A könnyed, fűszeresen selymes italban mindent áthat a boróka, a pármai ibolya és a zellergyökér, mintha épp egy botanikus kert legjavát kóstoltuk volna meg.

Valljuk be, a lelke mélyén minden bohém angol, -így Willy Fogg is- szeretett volna a Soho királyává lenni! A környék legnagyobb spíleréről kapta a nevét a The King of Soho London Dry Gin, amely nyílegyenesen London szenvedélyektől izzó szívcsakrájából érkezett. Benne van a fenyőerdők frissességének áramlása, a boróka és a fűszeresség gyönyörű összeolvadása, amitől mindenki átélheti a londoni éjszakai élet lüktetését.

 

Sörös örömök, brit rum, whisky és vodka

Az angolok odáig meg vissza vannak a jobbnál jobb sörökért, így Willy Fogg is vércseként csapna le egy zseniális American Shipyard IPÁ-ra, amely Anglia egyik legjobb söre ebben a kategóriában. A briteknél gyártott, amerikai stílusú sör friss, stílusos jegyzetekkel csavar minket a palackja köré, kellemesen száraz grapefruitos aromavilágával vált a pubok egyik kedvencévé. De legalább ekkora telitalálat a kissé kesernyés, intenzíven komlós és karamellás Bombardier vagy a brit Banana Bread sör, amely a banános zamattól nyer lendületet, amely áthatja a tejkaramellával összeolvadó gyümölcsös aromakaraktert.

És ha már sör, akkor nyilván Guinness! Egy kalandvágyó brit arisztokratának talán ez illene a legjobban a kezébe, azaz mancsába, mert egy adrenalinpörgető oroszlánról beszélünk. A kolosszális dry stoutban büszkén és megállíthatatlanul hömpölyögnek a jól megszokott kávés, csokoládés és karamellás ízörvények, a magas komlótartalom pedig kellemesen kesernyésre hangolja az angoloknál mára szinte ikonikus státuszba emelkedő sört.

Mint tudjuk, a britek a cidert sem vetik meg, ezért valóságosnak kínosnak bizonyulna egy angol pub pultja Fogg és Rigodon előtt egy Strongbow Gold cider nélkül, amelyet Angliában gyártanak. Hős oroszlánunk vélhetően akkor sem mutatna komoly ellenállást, ha egy piros bogyós gyümölcsökkel felturbózott Strongbow Red Berries Ciderrel lepné meg Rigodon, mielőtt belevágnának az egész világot átszelő kalandjaikba.

Az angolok nem a whiskygyártásukról híresek, azonban ezen a vidéken született meg az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb single malt tétele, a Cotswolds Single Malt Whisky. Az ital 100%-ban helyi árpából készül, és a Bourbon-hordós érlelés hozza ki a legtöbbet a csúcsminőségű alapanyagokból. A gazdag, gyümölcsös és fenséges whisky ékes bizonyság arra, hogy nemcsak Skóciában, Japánban, Írországban vagy Amerikában lehet parádés párlatokat desztillálni, hanem a britek is felkerülhetnek a whisky világtérképére. A fűszeres, karamellizált sevillai narancslekvár zamata könnyen magával ragad minket, még Willy Foggnak is felkeltené az érdeklődését az élet vize iránt.

És ha már a kuriózumoknál tartunk, kapcsoljunk be egy másikat ritka gyöngyszemet is a játékba. Rigodon inas és főnöke, Fogg asztaláról kihagyhatatlan tétel lenne egy brit vodka, amely ritkaságszámba megy az inkább grandiózus ginekért lelkesedő britek számára. A Fallen Angel British Vodka kristálytiszta gabonás zamatokkal mutatja meg, milyen zsigeri zsenialitást képviselhet egy elegáns angol vodka, és még egy csipetnyi pajzán feketeborsot is felismerhetünk benne.

„A bukott angyalok etetése tilos”-hallhattuk egy magyar sikerdalban, ám szerencsére a Fallen Angel Spiced Rum nem követte ezeket az intelmeket. A Lucifer démonikus vigyorával hódító rum egy igazi álomrum, hiszen együtt cirkulál benne a barnacukor, a lédús ananász karibi gazdagsága és a csokoládé. Borítékolható, hogy ilyen mennyei rum nincs sem a Pokolban, sem a Purgatóriumban, de még a Mennyországban sem! Ha Willy Fog előre tudta volna, milyen pokoli megpróbáltatások várnak rá, egyből ezt a rumot választotta volna a londoni bárpultnál az utazásai előtt.

Willy Fog 80 napos utazása az iváskultúra körül még csak most kezdődik! Hamarosan kiderül, hogy kalandjai közben milyen japán, olasz, francia italokkal csillapította szomját, és melyik karibi rummal, skót és ír whiskyvel oldotta a feszültséget kihívásokkal teli küldetése során.