Forróság mindenekfelett

A sivatag az embert alaposan próbáló természeti képződmény: fizikai, mentális és érzelmi határainak feszegetéséig viszi az embert, mert tényleg csak így lehet túlélni a homokdűnék közötti vándorlást. A legnagyobb ellenség ebben a közegben az állandó, intenzív és könyörtelen hőség, hiszen az extrém kánikula könnyen a sivatagi kalandor életében kerülhet. A fejünk felett tűző napsütés, a magas hőmérséklet heves izzadást okoz, ami gyorsan kiszáradáshoz vezethet. Másrészt tűz az a fránya nap, ezért súlyos leégés is veszélyezteti az egészséget.

Az égési sérülések további nedvességvesztést, bőrkárosodást okozhatnak. Az ilyen kíméletlen  körülmények között figyelni kell a megfelelő ruházatra, ha valamiért sivatagi területre merészkedünk. A sivatagi kiruccanás a bőrünket eltakaró laza öltözetet igényel, ami véd a leégéssel szemben, segíti az izzadtság elpárolgását, és kicsit hűti a testet. Ugyanez a ruházat a sivatagon kívül is hasznos lehet, például a nyári kánikulában is.

A kiszáradás

„A sivatag birodalmában a víz a király, és az árnyék a királynő”– írja Mehmet Murat Ildan. Mildred Cable ennél kicsit keményebben fogalmaz: „A sivatag víz nélkül nem más, mint egy koporsó”. És sajnos teljesen igaza van.

A sivatagok méltán híresek az elviselhetetlen hőségről – amiből mi tagadás, magyar földön, júniusban is kaphatunk egy kis kóstolót, bár szerencsénkre nem 50 Celsius fokosat. A forróság azonban csak a veszélyességi spektrum egyik oldala a sivatagban, mivel éjszaka rendszerint drámaian lecsökken a hőmérséklet. Ez óriási fenyegetést jelent az emberi testre a hipotermia miatt, sok sivatagi zarándok ebbe szokott belehalni. Így nappal attól kell félni, hogy megsülünk, éjjel meg attól, hogy megfagyunk. Sokan kifejezetten rétegzett ruhát vesznek fel a sivatagban, hogy megőrizze a testhőt a jeges éjszakai sivatagi szelek ellen.

A forróság és a hideg hullámzása miatt hőmérsékleti sokk léphet fel az emberi szervezetben. Ez különösen kellemetlen lehet egy sivatagi környezetben. A gyors hőmérsékleti változás fiziológiai stresszhez vezethet. A sokk járhat émelygéssel, zavartsággal, az izomkontroll elvesztésével és eszméletvesztéssel is. Ilyenkor romlik az emberi ítélőképesség, hajlamosabbá válunk a figyelmetlenségből fakadó balesetekre.

„A víz a sivatag aranya” – írja Matshona Dhliwayo. Ez egy roppant találó gondolat, és ugyancsak a sivatag aranyának láthatunk egy olyan vad környezet edzette nedűt, ami a vad temrészeti környezet erejéből született. Ilyen párlat az Oro De Coyame Sotol, hiszen már a nevében is ott van az „arany”.

Már csak azért is érdemes megkóstolni az Oro De Coyame Sotolt, mert a sotol a tequila mellett Észak-Mexikó legkeresettebb itala, és ez a párlat a műfaj egyik nagy királya. A sotol a spárgafélék családjába tartozó virágfaj növényfaj. Gerardo Ruelas maestro sotolero meglátta a frenetikus lehetőséget a sotolban, és széles spektrumban képes finomságokat varázsolni belőle a bárpultra. Készített már belőle añejo sotolt, cremas de sotolt, és még egy sor más egzotikus változatot ebből a mennyei finomságú mexikói desztillátumból. Persze Mexikóban mindig élénken él a misztikus háttér szinte mindennel szemben, így a Oro De Coyame Sotol kapcsán is felmerült, hogy Ruelas olyan rejtelmes és libabőrös elemeket is bevont a sotol finomhangolásába, mint a marihuána, a peyote és a mexikói sivatagokban tekergőző kígyók mérge…Az igazságot persze senki sem tudja, de nem valószínű, hogy ilyen szélsőséges komponensekkel hozta volna ki a legtöbbet a sotolból. Az ital esszenciája a Desert Spoon, amely egyenesen a sivatag kincsestárából származik, chihuahua régióból, és korábban sosem ízlelt árnyalatokat ad a növény zamatához.

Az Oro De Coyame Sotol illatában édes vanília bűvöli az ízlelőbimbókat, ellenpontozásaként pedig kóstolót kapunk a kátrány fuvallataiból. Komplex élmény, az nem vitás!

Kóstolásakor tisztán érezhető a szájban a kiegyensúlyozott gyógynövényes minőség, a szolid füstösséggel együtt. A vajas simaságra rásimul a pörkölt dió, egy kis kapor társaságában. A sotolnövény cukorban gazdag töve megédesíti a napinkat, és a füstös édességen átdereng a sült articsóka íze. Mert az Oro De Coyame Sotol palackjában ott szunnyad az Oro, a folyékony arany; ez egy kihagyhatatlan tétel a minőségi újdonságok keresőinek!

Homokviharok

„A sivatag minden alkalommal más történetet mesél, amikor az ember odamerészkedik”– írja Robert Edison Fulton.

Ikonikus veszély az izzasztó vidéken a homokvihar, amely rendszeresen lesújtanak a sivatagokban, az év legváratlanabb szakaszaiban. Ilyenkor a szél hatalmas mennyiségű homokot emel a levegőbe, sűrű felhőt hoz létre, amely drasztikusan csökkenti a látási viszonyokat. Gondoljunk csak arra a szélsőséges esetre, ha bolygónkon egyre jobban eluralkodna ez az aszályos, homokviharokkal tarkított éghajlatváltozás…Időről időre kiszolgáltatott helyzetbe kerülne az emberiség, és ezeket a viharokat nem lehet a sivatagban elkerülni, legfeljebb valahogy átvészelni.

A homokvihar egy csomó veszélyt rejt magában. A legközvetlenebb veszélyt az ember és más élőlények légzőrendszerére jelenti; a finom porszemcsék belélegzése tüdőkárosodáshoz és fulladáshoz vezethet. A látótávolság ilyenkor nullára csökken, az emberek gyalog és autóval is elveszítik a tájékozódási érzéküket egy homokviharban.

A nagy western krónikás, Louis L’Amour írja valahol: „Nem harcolhatsz a sivataggal, együtt kell lovagolnod vele”. Hasonló a helyzet a sivatagi viharok tombolásakor: nem győzhetünk egy ilyen elementáris erejű természeti csapás ellen, inkább meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá.

A karavánok tagjai elszakadhatnak egymástól egy homokviharban, és eltévedhetnek a sivatagokban. A nagy szél halálos lövedékké teheti az egyébként teljesen ártatlan tárgyakat, így szinte bármi fizikai fenyegetést jelenthet az emberre a homokviharban. Ilyenkor mielőbb menedéket kell keresni, védeni kell a szemet és a tüdőt.

Kell egy masszív, ütőképes ital, amelynek zamata megmutatja nekünk, milyen „metál” tapasztalatokra számíthatunk egy teljesen szélsőséges sivatagi környezetben. A Desert Door Texas Sotol az idevágó párlat, hiszen a legforróbb mexikói területeken termő agávéból készítik.

A mexikói sivatagnak a víz mellett a tequila alapjául szolgáló agávé és a sotolnövény a nagy kincse. A sotol ősidők óta az elhagyatott sivatagokban terem, és bátran dacol a nyugat-texasi környezet kihívásaival. A kézműves desztillálású sotolok ízét már 800 évvel ezelőtt is kóstolgatták a sivatag lakói, szóval nem egy újkeletű párlatól beszélünk.

A Desert Door Texas Sotol ajtót nyit a sivatag markáns ízeire. Az aromatikus alapvetéseket meghatározó „nullpont” ezúttal is a Desert Spoon sivatagi növény. 10 000 esztendővel ezelőtt a sotol még csak egy édes tővel rendelkező igénytelen növény volt a sivatagban, aztán az itt élő apránként rájöttek, milyen ízletes tűzijáték varázsolható a zöld, lándzsaszerű levelekkel védett növényből. Az agávé távoli rokonának tekinthető sotol egy igazi behemót a mexikói sivatag élővilágában. Akár 15 láb magasságban is a sivatagi vándorok fölé tornyosulhat, másrészt egy tüskés és szúrós, egyúttal finom növény, amit még a sivatagi forróság sem tud legyőzni.

A misztikus mexikói ízekből a texasi Driftwood Distillery készített kézműves párlatot, a vad sotol a legfontosabb nyersanyaguk ehhez az elixírhez.

A Desert Door Texas Sotol illatolásakor könnyen úgy érezheti az ember, mintha egy prémium tequila került volna az orra közelébe. Csak úgy hömpölyög a fuvallatokban a lágy vanília, szervesen összeforrva a frissen vágott fű semmi mással nem összetéveszthető aromájával.

Kóstolásakor sem kell csalatkoznunk a csúcsminőséget illetően! Átsuhan a nyelven a vajkaramella íze, megbolondítva a sotol vadul édes ízét lédús naranccsal, a minden porcikánkat megbizsergető mentával. Selymes lecsengésében a zsálya is kirajzolódik.

Elszigetelődés

A sivatagban magányosan barangol az ember, hiszen ezek a homokdűnék a Föld legmagányosabb területei közé tartoznak. A rendkívüli hőség, a szárazság és a gyér növényzet teljesen alkalmatlanná teszi a sivatagot az emberi életre. Az ilyen könyörtelen vidéken a segítség általában sok-sok mérföldnyire van, így rettentő kicsi a valószínűsége, hogy találkozzunk valakivel, aki irgalmas szamaritánusként segít. Ilyenkor az ember a saját maga mentőcsapata, hiszen csak a képességeire, a kitartására, a korábban megszerzett tapasztalataira számíthat az életben maradás érdeklében.

Talán épp ezért írja Maynard James Keenan a következőket: „a sivatag nagyon jó hely arra, hogy megtaláld magad. Ahogyan arra is, hogy elveszítsd magad”.

Így a sivatagban való túlélés a kitartás és a találékonyság próbája, legyen szó emberről vagy állatról. Mondjuk a coyote-ról, aki a homokdűnék másik nagy hőse a sotol mellett. A prérifarkast nem viseli meg a sivatagi elszigetelődés, mert szomorú magány helyett élelemkeresésre és ellenségeivel való harcra készül a sivatagban.

Az 50%-os alkoholtartalommal érkező Coyote Triunfo Del Desierto Chihuahua Sotol maga a mexikói sivatag vad esszenciája! A kristálytiszta párlat emblematikus alakja a prérifarkas, akit semmilyen körülmények között nem lehet legyőzni, még a mexikói forróság sem bír vele a homokban. Az éj hidegsége és a nap tüze sem tudja felperzselni kalandvágyát és túlélési ösztöneit. Világhoz való hozzáállása hasonlít a jimadorokhoz, akik 40 fokban is képesek a sivatagba menve learatni az agávénövényeket a tequilakészítéshez. A sotol megalkotásához használt szúrós növény „nehéz természete” sem akadályozza őket munkájukban, mert tényleg mindenre elszántak.

A sotol rettentő kevés vizet kap a sivatagban, az idők során azonban remekül alkalmazkodott ehhez a kihíváshoz. Akárcsak a prérifarkasok vagy a jimadorok, és mindannyian szimbiózisban, békében élnek a mexikói sivatagban. Többek lettek ettől a szilaj környezettől, akárcsak a Coyote Triunfo Del Desierto Chihuahua Sotol.

Már az illatában a sotol füstös és földes jegyzetei gomolyognak, megmutatva a párlat tradicionális pörkölési eljárását. Ugyanakkor citrusféléket, lime-ot is érezhetünk benne. Fuvallatai felrajzolják az érzékelésünk vásznára a mexikói coyote vad és huncut állatát, miközben ásványi jegyzetek és vad fűszernövények robbannak az orrba.

Forró ízében elegánsan keverednek a hevesen füstös és gyógynövényes jegyzetek. Közben felderengenek a virágos mézes ízek; amelyek a coyote-hoz hasonlóan életet csempésznek a kietlen homokbirodalomba.

Dezorientáció és délibáb

A sivatagban homokdűnék végtelen sokasága követi egymást, így könnyen elveszítheti az ember a tájékozódási érzékét, és azt sem tudja, hová került. A sziklás-homokos terep gyakorlatilag minden szemszögből ugyanolyannak tűnhet, így hamar eljut az ember arra a pontra, hogy nem tudja, pontosan merre halad. Ez az azonosság végtelen tengere, így iránytűvel is könnyen eltévedhetünk. A körkörös bolyongást csak akkor lehet elkerülni, ha az ember előzetesen megtanul valamilyen navigációt a sivatagban. Például a csillagok állása is iránymutató lehet.

Ilyenkor az embernek néha nem árt meginnia egy kis „célzóvizet”, hogy rátérjen a legmegfelelőbb útra. Ilyen lehet a sivatag szívéből származó Seis14 Grand Sotol Joven!

Ez a sivatagi virágos növényből, a sotolból facsart folyékony gyönyör, hála Carlos Aragón Herrera sotolmesternek és az alapanyagul szolgáló Dasylirion Texanum növénynek. 25-30 év fejlődés után aratják le hozzá a vadon termő sotol piñasát, majd agyagkemencékben sütik ropogósra. Ízzé-porrá őrlik, aztán nyílt fakádakban erjesztik, ezáltal kapja mag ez észak-mexikói sotol jellegzetes jegyeit. Kristálytisztaságához hozzájárul a kétszeres copper still alembicben való desztillálás.

Kortyain érezhető az édesgyökér jelenléte, az elegáns fás hullámok, a frissen nyírt fű energikussága. Teli van ásványossággal, a fás gyógynövényesség ugyancsak megnyilvánul az ízei között.

Gintol– egy párlat, ami csodaszámba megy, akár a délibáb

A sivatagi délibáb szépséges látványosság a sivatagban. A fénytörés következtében keletkezik, amelyet a különböző levegőrétegek hőmérséklet-változásai okoznak. A fényhajlás azt a hitet ébreszti az emberben, hogy a távolban oázist, vízforrást lát a nagy szomjúság közepette, és bizarr játékokat űzhet az ember szemével. A zord sivatagban minden egyes lépés számít, ezért az ember a legkevésbé sem engedheti meg magának, hogy eltérjen a jó irány követésétől egy délibáb miatt, azáltal időt, energiát és erőforrásokat vesztegessen.

A sivatagi délibáb megmutatja a forró terület dermesztő erejét és sokszínűségét, akárcsak a Seis14 Gintol. Ez a gintol iránymutató a tekintetben, hogyan lehet egy unalomig ismer ginreceptúrát újszerűvé, izgalmassá varázsolni. Olyan kuriózummá, ami felrázza a megszokottságba süllyedt ginlovagokat! Azzal, ha a borókából komponált italt keresztezzük egy vad sivatagi növényből desztillált itallal, a sotollal, és máris megkapjuk a „gintolt” annak klasszikusan példájával, a Seis14 Gintollal.

Azt innováció ötletadója, Carlos Aragón Herrera sotolero mester nem volt rest a chihuahua sivatag Alabama állam területére benyúló forró poklába merészkedni, hogy meglelje az eszményi összetevőket egy igazán ütőképes sotolhoz. Herrera felkereste a Casa Ruelas farmját, hogy elsajátítsa a sotol művészetét.

Innen indította a Seis 14 Gintolt, amely minden ízében egy aromatikus tiszteletadás az európai gin előtt, felpörgetve az alapreceptúrákat. Az alapvetés a Dasylirion Wheeleri, egy 18-25 éves korában learatott sivatagi növény – ezzel a sotollal leheltek a sotolmesterek új életet és energetikát a megfáradt régi ginreceptekbe.

A sotolt egyébként a kezdetektől tradicionálisan kemencékben főzik, aztán nyitott hordókba kerül, az ízek formálódása terén ez is rengeteget hozzátesz az élményhez. A sotol harmóniájának fontos karmestere az ízek között a kardamom, az édeskömény, egy kis mediterrán narancs, élénkítő erejű bors, citrom és sárgabarack, amelyek még jobban színesítik a párlatot. Amely egy szürke és egyhangúnak látszó sivatagból származik, ennek ellenére olyan vérpezsdítő változatosságot képvisel, hogy közelebb hozza az ember szemléletéhez a homokdűnék aromatikus világát!

A Seis14 Gintol illatában ünnepet ülnek a gyógynövényes árnyalatok, a fűszeres fortissimókkal együtt. És persze a füstösséget sem hagyta ki Herrera mester a nagy komplex összképből, hiszen ez is egy jellegzetes sajátossága a sotoloknak, az édes alapáramlással egyetemben. Ízében gejzírként tör fel a gyógynövények és citromos ízek üdesége, enyhítve a sivataggal – és a jelenlegi nyárral – együtt járó forróságot. Ásványi zamathullámok sodorják magával az embert a kóstolás során, a botanikai jegyzetek mellett élenjáró íz a palackban a boróka, egybefonódva a sotol tipikus sivatagi édességével. A kardamom, a narancs és az édeskömény a kóstolás során versengenek egymással az ízlelőbimbókért, a lecsengése pedig egyszerre édes és citrusos.

A Seis Gintol a gin és a sotol tökéletes házassága, amivel izgalmas új lendületet adhatunk minden nyári bulinak! Vendégeink érdeklődve kóstolgatják majd ezt a nem mindennapi crossover nedűt, a boróka és a sivatag fenséges találkozását a palackban.

Kedvet kapott a sivatagban született csodás sotolokhoz? Jöjjön el az iDrinks üzleteiben, és a fedezze fel a sivatagi italok sokszínűségét! Kollégáink megmutatják a vagányabb italokat, amelyek a sivatagi agávé energiájával örvénylenek a pohárban, és igazi egzotikus párlatként kényeztetik az ízlelőbimbókat.